Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az "én Szomolyám"

2012.03.01

Az "én Szomolyám"

 

Az "én Szomolyám", 2011. évben jutott eszünkbe. Az "én Szomolyám egy előadás volt, amit a Heves Megyei Fotóklub felkérésére tartottam, 2011.november 18.-án Egerben, a Bartakovics Béla Közösségi Otthonban, Knézich károly út 8.szám alatt. 

Volt egyszrer egy előadás

Az előadás egy diavetítéssel illusztrált elképzelt uatzásról szólt, Egerből-Szomolyára. Bemutatta eszkluzív fotókon az utazás látnivalóit és szólt sajátos nyelven Szomolya történetéről és kulturájáról. Az előadás tartalma, kisebb bolokkokban végül jelen weblap bejegyzéseiben elolvasható. Magunk ismeglepődtünk azon, hogy az előadást majdnem 100-an tekintették meg. Vendégeink között voltak szomolyaiak, a fotóklub tagjai, de szép számmal akadtak akik, Szomolya neve, híre alapján az előadás reklámjára voltak jelen. A létszámra való tekintettel az előadásra a Díszteremben került sor. A rangos helyszínt ezúton is köszönöm. Az előadás koronája az a diavetítés volt, amely Szomolya archív képeiből került válogatásra. A vetítés alá Szomolya fia, Király Lajos adott patináns citerazenét. A technikai hátteret alkotótársam, Daragó László szolgáltatta. (Ez az attrakció a youtube-on is ott van.)  Ez nagy inspirációt adott a téma további folytatására. számunkra igazolódott, hogy egy vidéki falu romantikája, Szomolya híre, (vagy a cseresznye híre), Magyarország történelme egy kis falu objektívén keresztül többeket érdekel.    

Legközelebb az előadás 2012. 03. 21.-én fog elhangzani, Egerben az Uránia Moziban.

 

Az utazó kiállítás:

Az "én Szomolyám" program tartalmában, egy kiállítással bővült, amely megnyitójára 2011.12.16.-án került sor. A helyszín változatlan volt. Fent említett Daragó Lászlóval együtt mintegy 50 képet állítottunk ki Szomolya múltjából, jelenéből. A kiállítás megnyitóját egy olyan ember mondta, aki közreműködésre, és talán mondhatom így barátságára büszke vagyok. Kaló Imre 2011. évben a borászok borásza lett. Ez a minőség a szememben a borászok Kossuth díja. Imre ezenkívül egy igaz magyar, egy igaz hazafi, egyabszolút lokálpatrióta,aki a bort nem csak issza, hanem igazságát prédikálja is. Én mondatait tátott szájjal figyelem,  szavait hallgatva minden alkalommal okosabbnak érzem magamat, így én Imrét Prófétának tartom. Biztos, hogy kiállításunkat beszéde aranyozta, vedégeinket lebilincselte. Király Lajos is hozta munkásságát és diabemutaónkat különálló műalkotássá varázsolta. Az "én Szomolyám kiállítással párhuzamosan zajlott az egri,nagy sikerű Gajdos népzenei együttes lemezbemutató koncertje. A koncert helyszínét akkor újították fel. A terem újbóli megszentelésére hivatalos volt Dr. Ternyák Csaba" Eger érseke, és Dr.Habis György Eger város polgármestere is. Útjuk során végig kellett jönniük a kiállító téren. Maradtak is egy jódarabig, látva a falakon Szomolya, Bükkalja értékeit. Az Egri Egyházmegye érseke, a képeken egyébként is szerepelt, amint kocint Szomolya Polgármesterével, és éppenséggel Kaló Imrével. Sajátfüleimmelhallottam, amit szája kiejti azt a mondatot: - "Ni, ez itt meg én vagyok!"    

A kiállítás sikerét fémjelzi, hogy a 18.00 órás megynyitót követően, este 22.00 órakkor az épület portása meglátogatott minket, őszintén érdeklődve, hogy haza akarunk-e már menni. Egy pohár szomolyai bor után (Daróczi Nagy Pincészet Sirah) még egy fél órát vele is beszélgettünk.   

Az egri "fotós élet", Bimbó Zoltán kulturális szervező, Molnár István Géza a Horváth Zsigmond Fotószakkör vezetője, Demeter Pál a Heves Megyei Fotóklub jelenlegi elnöke szavaival méltatta kiállításunkat., amely margójára az alábbi bevezetőt fűztük: 

 

 

 
 
Tisztelt Vendégeink!
 
Szomolyáról nem ez az első kiállításom. Mégis minden alkalommal volt valami, ami számomra hiányzott a bemutatott képekből, nem volt teljes a szomolyai vízió. A most bemutatandó anyag összeállításban akadt egy alkotótársam, Daragó László, aki nem csak munkatársam, de talán mondhatom barátom is. Kiváló számítógépes, és digitális tudása, sőt itt ugyancsak megjelenő kiváló képei sokat segítettek abban, hogy összeálljon, teljes lehessen ez az anyag, a mi Szomolyánkról. (Fene se gondolta, hogy ennyire jól fotózik ez az ember!) Mindkettőnkben közös, hogy lakóhelyünket sajátosan, a szeretet, a szépség és a derű oldaláról látjuk, és próbáljuk ezt a hitet mindenkiben táplálni. Bizonyítani kívánjuk, hogy az egyébként méltán reprezentált Erdély, Magyarország egyéb látványos vidékei, (Budapest, Balaton, Dunakanyar) mellett a mi értékeink is, a Bükkalja, Szomolya kultúrája, látványa, természeti értékei legalább ennyire jól reprezentálhatóak, kiállíthatóak.
 
Szomolya a mi kis falunk. Nem tudom Önök érzik-e mi lényeges különbség a község és a falu között? Nekem község, a sok egyforma kockaházból álló, jellegtelen, arctalan, halódó település, amiről sok ránézésre sem derül ki, hogy vajon miért is éppen ott van, ahol találjuk. Község az ahol a portákat felveri a gaz, aminek nincs lelke. Falu pedig, mint a miénk is, ahol a napkeltét és a napnyugtát harangszó köszönti, ahol a tavasz cseresznyevirággal és annak illatával szórja tele a zegzugos utcákat. Ahol hallik a kutyaugatás, a csorda bőgése. Ahol szorgalmas emberek nap, mint nap tevékeny munkával teremtik meg létfeltételeiket. Falu, ahol lépten-nyomon üzen a történelem, ahol őrzik a múltat, vigyáznak a jelenre és reménykednek a jövőben. Ez az én Szomolyám. (meg Lacié)
 
 
 
Legyenek vendégeink!
 
Rózsa Étterem-Panzió Mezőkövesd (Zsóry-fürdő):
 
Itt nyílt, Az "én Szomolyám" című kiállítás második alkalommal, 2012. február 03.-án. Az eltelt kevés idő is elég volt arra, hogy tárlatunkat tovább fejlesszük. A hely szelleme arra inspirált minket, hogy tablószerű összeállításokban gondolkodjunk. Így kaptak önálló tablót: Szomolya archív képei, a Kaptárkövek, a Római Katolikus Templom. Daragó Laci Szomolyáról készített panoráma képei. Több lett időközben, szerénységem által alkotott, újra hasznosított, merített papír alapra készült fotók száma is. (Azt képzelem ugyanis, minden területen az újrahasznosítás hozzásegít minket ahhoz, hogy egészségesen éljünk. Ráadásul ezek szépek is.)   
 
A megnyitó is kerekebb, szebb, tartalmasabb lett. Szót kapottt végre és nagy örömömre Lukács Ernő, saját Szomolyáról írott verseivel. Valamint egy fantasztikus baráti társaság, a Szomolyai Borbarátok, Legényegylet. Hogy-hogy nem bordalokat énekeltek. Újra itt volt viszont Király lajos, Kaló Imre, a Heves Megyei Fotóklub, az egri fotósok halhatatlan mesterével, Fejér Istvánnal, aki 2011. évben a szakma "Arany Kazetta" életmű díját kapta. 
 
Rengetegen voltunk, felejthetetlen este volt.    
 
Nagyon örülünk mert az "én Szomolyám" további ötleteket adott a folytatáshoz, és a most is falakon lévő anyagot még sokáig nem szeretnénk a fiókba tenni. 2012. évben az anyagot szeretnénk a "bölcsőben" Szomolyán is kiállítani.   
 
Daragó László kezében azóta is csattog a fényképezőgép és én sem hagytam ki képeimmel a 2012. év telének gyönyöreit. Készülünk az "én Szomolyám" tárlatát, nagyobb léptékben az "én Bükkaljám" területtel kiegészíteni.
 
Hisszük, hogy amit teszünk helyes, fontos és jó.
 
 
                                                                Kövecses Zsolt
 
 

 

           

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.