Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 Szomolya

(Gömbösfalva 1937-1945)

 


Szomolya falu, Gömbös Gyula (sz: Murga 1886. 12. 26.-München, 1936. 10. 06.) egykori miniszterelnök tiszteletére és hálából, 1937- ben felvette a Gömbösfalva nevet és 1945-ig Gömbösfalvaként szerepelt az egykori térképeken. De, ki is volt Gömbös Gyula, és miért is volt ennyire hálás Szomoya népe?

Az én generációm Gömbös Miniszterelnök úrról mindösszesen annyit hallott, hogy 1944-ben a kommunisták az ő szobrát robbantották fel, bosszúból a Horty-féle politikai és gazdasági konszolidációs kísérlet reakciójaként. A szobor a mai Döbrentei téren állott.


Vitéz Jákfai Gömbös Gyula a két világháború közötti magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége volt, Bethlen István és Horty Miklós Károlyi Mihály (a Vörös gróf) mellett. A jobboldali radikális nézeteket valló, részben és időlegesen kormányzati szerephez is jutó főként középosztálybeli új politikusgeneráció 1919-től, őt tekintette vezéralakjának. Kiváló szervezőkészsége, szuggesztív egyénisége révén került rendre központi helyzetbe. Mégis inkább a körülményeknek köszönhette, hogy csúcsra jutott és 1932-1936 között Magyarország miniszterelnöke lehetett.

A magát magyarnak, a magyar nemzeti/faji érdekek legkövetkezetesebb képviselőjének hirdető Gömbös 1886 december 26.-án született, egy németek lakta, Tolna megyei kis faluban.
A jó eszű, ügyes fiú katonai pályára került, és jól képzett tehetséges tiszt vált belőle. Politikussá a körülmények tették: a háborús vereség, a hadsereg felbomlása, majd a trianoni korlátozása. Kezdettől a nemzeti alapú és szociális tartalmú politizálást tartotta szükségesnek. Elvetette a többpárti parlamentizmust, a nemzeti társadalom egységes megszervezését hirdette, amely megvalósításában vezető szerepet tulajdonított az erős központi hatalomnak, végrehajtásban pedig az egzisztenciális válságba is került fiatal tiszti generációnak. Kezdetben a katonai diktatúra sem állt távol tőle. Mindez a régi rend radikális felbontását, új hatalmi elit teremtését is jelenthette volna. 1919 januárjában vállalta a Magyar Országos Védegylet (MOVE) elnöki tisztét. Részt vett honvédelmi államtitkárként a nemzeti Hadsereg megszervezésében Szegeden. Itt alakult ki haláláig tartó jó kapcsolata Horty Miklóssal. Parlamenti szerepvállalását az ország politikai viszonyaiból fakadó kényszernek tekintette. 1921 őszétől Bethlen támogatója volt mind az egységes kormánypárt megteremtésében, mind pedig szabad királyválasztóként IV. Károly második visszatérési kísérletének meghiúsításában. A Népszövetségbe történő belépést és a népszövetségi kölcsönt azonban a revízió feladásának, a nemzeti ügy elárulásnak tekintette, így szakított a miniszterelnökkel. A Fajvédő Párt megteremtésével (1924) próbálta megvalósítani politikai terveit. A kísérlet kudarca kompromisszumra kényszerítette. 1928-ban pártját feloszlatva, visszalépett a kormánypártba, honvédelmi államtitkár, majd miniszter lett. Azt 1920-as, 1930-as évek fordulójának gazdasági válsága jutatta a hatalom csúcsára. Bethlen 1931. évi bukását, majd Károlyi Gyula sikertelen konszolidációs próbálkozását követően dezignálta miniszterelnöknek. E tisztet haláláig betöltötte. 1933. júniusban a kormányfők közül elsőnek kereste fel Hitlert. 1934-ban szerződést kötött Olaszországgal és Ausztriával, majd Németországgal is és elkötelezte magát Németország agressziós tervei mellett. A végrehajtó hatalom birtokosaként tett kísérlete több mint egy élvtizeddel korábban megfogalmazott céljai realizálására.

Tevékenységének megítélése a kortársak körében is kemény viták tárgya volt. A viták még máig sem szűntek. Vesezsugor okozta, halála sem csillapította őket. Elsősorban azért, mert híveinek, a jobboldali politika hirdetőinek jelentős része az általa képviselt elvek megvalósítására szervezkedett, s e politika szimbólumának tekintették, míg mások benne látták Magyarország újabb tragédiájának legfőbb előidőzőjét felelősét.

A korszak ellentmondásai, feldolgozatlansága miatt a történelemkönyvekben csak vázlatosan van említve. Szomolya az 1930-as években virágzó település volt. A fasizálódás külföldi felvásárló piacot (olasz, osztrák, német) jelentet a szomolyai cseresznyének, és egyéb magyar gyümölcsöknek, zöldségeknek. Így aztán nem csoda, hogy Szomolya 8 éven át Gömbösfalva nevű falu volt. A „búvárkodó” cikkíró a korszakból képes dokumentációt is talált. (1. kép Vitéz Nagybányai Horty Miklós és Vitéz jákfai Gömbös Gyula. 2. kép: Gömbös Gyula mellszobra Szomolyán 1944-ben. 3.kép: Gömbösfalva Anyakönyvi kerület és a Gömbösfalva magyar Királyi Posta viasz körbélyegzői.) A falu főterén Gömbös Gyula szobra állt. Mesélik, hogy később a szobrot Szomolyáról szekéren elszállították ismeretlen helyre. Azt is mesélik, hogy ma is a faluban van, elásták. Biztosat senki sem tud. Egy tény az 1937-1945 évi korszak is Szomolya történelmének része.


-képek és szöveg: Kövecses Zsolt

 

 




Gróf Gömbös Gyula szobra

 

 

szabo-gyorgy-es-vitez-szerencsi-mihaly-hatterben-a-gombos-szobor.jpg

 

 

gombos-mellszobra-1938-ban-a-foteren.jpg



 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.